A legkeményebb menet a nov6-i hétvégén jött el, amikor az újszilvási komlóültetvényre tette kerülő után egyedül mentem le elültetni az internetről rendelt kb 100 tő bokrot. Kicsikét túlmérteztem a feladatot, két napig ültetgettem, de tovább semmiképp nem bírtam volna az izomláztól. Most azonban kiszedtem az összes tuját, a helyükön áfonyák és jezsámenek ülnek, a bejárat bizonytalan gaztengerébe galagonyazuhatagot ültettem, a hálóház bejáratát három illedelmes sombokor árnyékolja, és megvalósítottam a legkeményebb vállalást, vagy ötven tőt ültettem a szomszéddal határos lejtős sávon, főleg mogyorót és kökényt. Mindezt slag nélkül, minden csepp vizet vödörrel vittem a helyére. És egy kis luxus: a kert túlsó végébe, az alsó útra is elültettem két csoport kökényt. Oda kb. 5 perc gyaloglással lehet elszállítani a vizet. Ha lerágja valami állat kitekerem a nyakát, még ha védett is. Igen és a föld alatt várnak már a komlógyökér-darabkák is, kétujjnyira, ahogy kell, Magnum típusúak egyenesen Magyarország egyetlen komlóültetvényéről. Ha egyszer megnőnek, talán jótékonyan eltakarják majd a szomszéd rusnya betonteknőjét. És persze a sörbe is azt rakom.
A bort is megkóstoltam – még édes, de már finom, sajnos hazafele kifolyt a kocsiban a maradék, ezért itthon nem tudtam vele eldicsekedni, az autónak viszont kőkemény kocsmaszaga lett.
